2020. szept. 30. • #sztoriszerda
A több mint 4 évnyi InDaHouse-os önkéntességemből nagyon sok olyan történtet tudnék mesélni, melyek közül, ha csak egy is megesett volna velem, akkor is azt mondanám, hogy „ezért megérte”. Így aztán nagyon nehéz kiválasztani azt az egyet, ami igazán megragadja az InDaHouse tevékenységének valódi lényegét. Ezért aztán nem is próbálkozom ezzel, inkább elmesélem azt, hogy
Tovább a bejegyzéshez2020. aug. 5. • #sztoriszerda
Barátságunk kezdetén Fruzsi nagyjából annyi idős volt, mint most a nagyobbacska tanodások. Ha nem is voltunk mindig napi kapcsolatban, de valamikor az ezredforduló táján sokszor ültünk tábortüzek mellet hajnalig, világmegváltva.Helyzetemből adódóan már akkor hallottam az Indahouse-ról, amikor még csak egy álom volt. És így az elsők között mondhattam el, hogy őrültség. Természetes volt, hogy lehetőségeimhez
Tovább a bejegyzéshez2020. aug. 5. • #sztoriszerda
Amikor a koronavírus miatt bezárták az iskolákat, már majdnem egy teljes indahouse-os tanévet tudhattam a hátam mögött, így vállaltam, hogy két hetedikes fiúnak segítek az online tanulásban.Persze napról napra tanulni két olyan gyerekkel, akik pont abban a korban járnak, amikor minden jobban érdekli őket az iskolánál, nem ugyanaz volt, mint havonta egyszer hétvégenként foglalkozni velük.
Tovább a bejegyzéshez2020. aug. 5. • #sztoriszerda
Van az InDaHouse-nak és minden hasonló jellegű kezdeményezésnek egy olyan ereje, amit ha egyszer személyesen megtapasztal az ember, nem tud nemet mondani rá. Egyszerűen nem engedheti meg magának és a lelkiismeretének, hogy valahogyan ne legyen a részese, és ez a valódi közösségmozgató ereje, hogy egyre több embert sarkall arra az alapvető jóra, amely valahol mindannyiunk
Tovább a bejegyzéshez2020. aug. 5. • #sztoriszerda
Engem nagyon beszippantott az InDaHouse. Már egy ideje próbálom megfogalmazni, hogy miért… Az egész 2017 karácsonyán kezdődött, amikor egy kedves kutyamentő egyesület oldalán megjelent a karácsonyi ajándékgyűjtő felhívás. Az első dolog, ami megragadott az az volt, hogy ez a szervezet csupa olyan dolog ellen küzd, ami engem nagyon zavar Magyarországon: például, hogy gyerekek szívják meg,
Tovább a bejegyzéshez2020. aug. 5. • #sztoriszerda
Egy kedves ismerősöm javaslatára kerestem meg az Indahouse-t, úgy egy éve. Mikor először voltam Hernádszentandráson azt éreztem, hogy megérkeztem egy olyan helyre, közegbe, ahol önmagam lehetek és ami a legfontosabb, hogy gyerekek között, hasonszőrű társaimmal. Bár nem vagyok pedagógus végzettségű, de mindig kerestem azokat a helyzeteket, hogy a bennem lévő energiát, pozitív gondolatokat és tapasztalatokat
Tovább a bejegyzéshez2020. aug. 5. • #sztoriszerda
Az első IDH élményem 2018. december 6-án volt, amikor is krampuszként a Mikulással házról-házra jártunk. Fruzsi vezette a kis csapatunkat, mindenhova bekopogott, bementünk és a gyerekekkel együtt énekelve vártuk, hogy a Télapó belépjen és kiossza a csomagokat. Nagyon megrázó és megható élmény volt. Nem gondoltam volna, hogy valaha eljutok ilyen helyekre, házakba, családokhoz. Az egész
Tovább a bejegyzéshez