Saját magam korlátait is le akartam dönteni, az előítéleteimet félretenni.

2020. aug. 5. • #sztoriszerda

“Az első IDH élményem 2018. december 6-án volt, amikor is krampuszként a Mikulással házról-házra jártunk. Fruzsi vezette a kis csapatunkat, mindenhova bekopogott, bementünk és a gyerekekkel együtt énekelve vártuk, hogy a Télapó belépjen és kiossza a csomagokat. Nagyon megrázó és megható élmény volt. Nem gondoltam volna, hogy valaha eljutok ilyen helyekre, házakba, családokhoz. Az egész délutánunkat ezzel töltöttük, közben Fruzsi sokat mesélt a programról, a gyerekekről. 2019. januárjában úgy döntöttem, hogy szeretném magam kipróbálni a tanodában. Kíváncsi voltam, hogy élesben hogyan működik ez az egész, valamint, hogy én hogyan tudom majd kezelni a gyerekeket. Saját magam korlátait is le akartam dönteni, az előítéleteimet félretenni. Már az első alkalom után nagyon pozitív tapasztalatokkal mentem haza és azóta is szívesen megyek Hernádszentandrásra. Jó kiszakadni a mindennapokból és bármennyire is fárasztó egy-egy hétvége, mindig örömömet lelem benne. A gyerekek nagyon aranyosak, az önkéntesek jó fejek. Jó érzés egy ilyen változatos csapat tagjának lenni, ahol mindenki ugyanazért van ott: hogy segítsen.”