Mert így kerek a világ

2020. aug. 5. • #sztoriszerda

“Barátságunk kezdetén Fruzsi nagyjából annyi idős volt, mint most a nagyobbacska tanodások. Ha nem is voltunk mindig napi kapcsolatban, de valamikor az ezredforduló táján sokszor ültünk tábortüzek mellet hajnalig, világmegváltva.Helyzetemből adódóan már akkor hallottam az Indahouse-ról, amikor még csak egy álom volt. És így az elsők között mondhattam el, hogy őrültség. Természetes volt, hogy lehetőségeimhez képest támogatom.De nem az iránta érzett barátság okán vagyok ma is önkéntes/feladatlap író/skype-os/mentor az IDH-ban.Életem során többször voltam olyan helyzetben, hogy valakitől, tanártól, főnöktől, kollégától, olyantól, aki az úton előttem jár, olyan támogatást, segítséget kaptam, ami nem a munkaköri kötelességéből fakadt, azon messze túlmutatott. Számomra ez azt jelenti, hogy nekem is kötelességem továbbadni a stafétabotot, és támogatni azt, akinek én adhatok valami pluszt. Mert így kerek a világ.Ezen kívül mindig nagy élmény látni, ahogy leomlanak a határok. Földrajziak, szociálisak egyaránt. Nagyjából 1000 km-re lakom Hernádszentandrástól. Így összesen talán háromszor jártam ott – ebből kétszer nyári szünet idején. Tehát elsősorban skype-olok. Ahol is nincs határ, nincs távolság. Egyszer Szabival látványosan elakadtunk, hallható volt, hogy másokkal is pusmog a háttértben. Aztán előállt a nagy kérdéssel: Nálad miért van még világos? Persze, spontán földrajz órává alakultunk, félbehagyva a matekot.És ahogy a csendőrpertu lassacskán tegeződésre vált, lassan a partnerség is kialakul, és “tanár”-ból idősebb baráttá válunk. Mert így kerek a világ.”