Megérkeztem egy olyan helyre, közegbe, ahol önmagam lehetek

2020. aug. 5. • #sztoriszerda

“Egy kedves ismerősöm javaslatára kerestem meg az Indahouse-t, úgy egy éve. Mikor először voltam Hernádszentandráson azt éreztem, hogy megérkeztem egy olyan helyre, közegbe, ahol önmagam lehetek és ami a legfontosabb, hogy gyerekek között, hasonszőrű társaimmal. Bár nem vagyok pedagógus végzettségű, de mindig kerestem azokat a helyzeteket, hogy a bennem lévő energiát, pozitív gondolatokat és tapasztalatokat úgy adjam át, hogy én is kapjak erőt, töltekezést a kis fickóktól és csajoktól. Meglátni azokat a kíváncsi, nyílt tekinteteket, mikor megérkeznek a Tanodába és érdeklődve kérdezgetik, hogy ma kivel lesznek, nagyon inspiráló tud lenni. Amikor pedig az előző ottjártam után egy hónap múlva öleléssel jönnek oda hozzám az a visszaigazolása annak, hogy tudtam valamit adni nekik, ami jó volt. Egy jó beszélgetést, egy izgalmas játékot játszva, vagy éppen a feladatok megoldását közösen. Büszke vagyok rá, hogy egy kisfiút, aki örökmozgó megtanítottam marokkózni, ezt az összpontosítást, higgadtságot türelmet követelő játékot. Egy pár héttel később, mikor ketten kerültek hozzám, az eredetileg egyéni foglalkozásra, már ő tanította a kis pajtását a pálcikák trükkös felszedésére. A havi egy Hernádszentandráson töltött hétvége után a kapott energiák miatt négy-öt napig mintha a föld fölött járnék, tele csupa jó emlékekkel, melyek kitartanak a következő alkalomig, mikor elhagyjuk a fővárost és megérkezünk a gyönyörű, de nehéz sorsokat rejtő kis borsodi faluba, a csodálatos házunkba, ahol olyan büszkén várjuk a szombat reggeli első gyermekek érkezését. Alig várom, hogy ez az embert próbáló időszak véget érjen és újra találkozhassak a mi kis pártfogoltjainkkal.”