Kihívások, csapatmunka, tanulságok: a 18. InDaHouse-os hétvége

2020. febr. 11. • hétvégéink

7 tanodás, 4 koragyerekkori és 2 fotós önkéntes érkezett meg péntek éjjel Hernádszentandrásra, de csak 6 tanodás, 4 koragyerekkoris és 2 fotós ért haza vasárnap Budapestre. Az történt, ugyanis, hogy a friss szociális munkás gyakornokunk, akinek heti 4 napot kellene gyakorlaton lennie, de mivel minket választott, ezt a teljes hétvégékkel kiválthatta volna, szombat reggel hazament és úgy döntött, nem is jön vissza. Begyulladt a torka és hazaérve, az ügyeletes orvos megerősítette gyanúját, miszerint influenzája van.

Az önkéntesek nagyon sokat beszélgettek az így kialakult helyzetről, a gyakornokok szerepéről az InDaHouse-ban. A tanoda ugyanis úgy van kitalálva, hogy 7 önkéntesre mindig szükség van, ugyanis a gyerekek hetesével érkeznek, és az InDaHouse módszere szerint mindannyian személyre szabott foglalkozáson vesznek részt. Törekszünk arra, hogy minden hétvégén 8 önkéntesünk legyen, hogy ha valaki kiesik, ne legyen probléma, most azonban 7 önkéntessel indult a hétvége és így elég hamar hatan maradtak. Egy ilyen helyzetet csak csapatmunkában lehet megoldani és a csapatunk azzal együtt, hogy még egy önkéntesünk lebetegedett, kitűnően helyt állt. Összesen 88 gyerekkel dolgoztak.

És akkor nézzük a tanulságokat. Elég közel állunk ahhoz, hogy kijelentsük, nem fogadunk gyakornokokat. Két egyetemmel van együttműködésünk. A Miskolci Egyetem pedagógia szakos hallgatói az őszi félév során szoktak érkezni, 1-1 hétvégére, közösségi pedagógia gyakorlatosként. Bár már 20 körül van az így érkezett hallgatók száma, közülük senki nem maradt meg önkéntesnek. Nekünk ez érné meg a legjobban, hiszen plusz erőforrásokra van szükség ahhoz, hogy ők jöhessenek, miközben önkéntesekre, különösen miskolci önkéntesekre mindig szükségünk van. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk, hogy a pedagógusok úgy kerüljenek ki az Egyetemről, hogy láttak már hátrányos helyzetű gyereket és különösen láttak már hátrányos helyzetű gyereket jól működni egy közösségben. Mert azt szeretnénk, ha olyan pedagógusok dolgoznának az iskolákban, akik szeretik a hátrányos helyzetű gyerekeket, megértik őket és nyitottak alternatív módszerek elsajátítására, alkalmazására. Tehát feladatunknak tartjuk a leendő pedagógus hallgatók érzékenyítését, de mindezt olyan mederben fogjuk tartani, ahol nincsenek különösebb elvárásaink a hallgatókkal szemben. Eljönnek hospitálni, aztán hazamennek és részt vesznek az egyetemi feldolgozó órákon.

Ennél nehezebb döntés az, ha kijelentjük, nem fogadunk hosszú távú gyakornokokat. Az a tapasztalatunk, hogy annyival másabb a motivációjuk, a terhelhetőségük, a felelősségrevonhatóságuk, hogy azt nem tudjuk a rendszerünkben kezelni. Nekünk arra van szükségünk, hogy azokra, akik nálunk önkénteskednek/gyakorlaton vannak, számítani lehessen. Ne az órákat számolja, hogy mennyi van hátra, hanem azt nézze, hogy mit tehet azért, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Ne a kényelmetlenségeket nézze, hanem azt, hogy miben tud fejlődni, és miben kell, hogy fejlődjön. Sajnos eddig nem talált ránk ilyen gyakornok, a rossz tapasztalatok viszont megnyirbálják a bizalmunkat és arra billentik a mérleg nyelvét, hogy legközelebb nemet mondjuk az ilyen megkeresésekre.

Hatalmas nagy pacsi a hétvége önkénteseinek!