Karácsonyi ajándék helyett // Instead of a Christmas Gift •
Szeretnék Karácsonyi ajándékot adni Nektek. Nektek, akik ismeritek, figyelitek, szeretitek és reményeim szerint támogatjátok az InDaHouse alapítványt. A szerény ajándék, amivel készültem és a következő napokban szeretnélek meglepni Benneteket, egy kis irodalom, egy-egy dal. Tavaly Plaszkony Adri olvasott fel kedvenc könyvéből. tetszett az ötlet. Lenyúltam.
Engedjetek meg néhány szót az Alapítványról. Úgy szedném össze, hogy számomra ennek az egésznek négy pólusa van.
Első sorban vannak a szentandrási és fügödi gyerekek. Ők a célfüggvény. A lényeg, hogy ártatlanok, tényleg nem tehetnek semmiről. Akkor sem, ha elszólják magukat, hogy innen szokták apával nyári estéken a kukoricát hazavinni. Ártatlanok. Nem kérték a Kaporszakállút, hogy cigányok legyenek, nem kérték a leszületési ügyosztályon (KFT után szabadon), hogy egy ötgyerekes cigány családba pottyanjanak be a fügödi cigánytelepre. heted magukkal hatvan négyzetméterre, ahol még az is kihívás, hogy a magzati mozgásokat elhagyják, az alapvető szocializációt megkapják. Ártatlanok, az igazi önhibájukon kívüliek. Mégis milyen hibáik volnának. Felróhatóak. Sztereotípia nincs, de statisztika van és e szerint lemaradnak, tízenpár éves korukra elvesztik az álmaikat. Ha voltak egyáltalán. Ez az, ami miatt Fruzsi, az alapító elindult Borsodba.
Ez a másik pólus. A stáb, az alapító és azok a szentek, akik mindent, de tényleg mindent feladtak, mert nem tudták tudomásul venni, hogy elvesztik az álmukat. Szociálpolitika, a szociálpolitika helyett. Kívülről jönnek, kulturálisan, szocializáltságukat tekintve, nyilván egzisztenciálisan és nyomják, minden zokszó nélkül, lényegében feladva mindent. Hála és köszönet nekik.
Aztán vagyunk mi, édi kis szörnyetegek, önkéntesek. Heterogén csapat minden szempontból. Van, aki állandóan, szégyen, de én csak két havonta. Sok félék, de van metszet halmaz. Nem tudjuk elfordítani a fejünket és valamit – még ha csak a karc a felszínen – tenni akarunk. Ennyi telik. Kellenek az önkéntesek még egy ilyen elképesztően megszervezett, profi rendszerben, mert egy hétvégén 20-25 önkéntes kell ahhoz, hogy a kicsikkel megvalósuljanak a programok.
Utoljára és most tényleg komolyan nem utolsóként a sorban, az adományozók. Remélem Ti, akik megértitek, akik manapság retrográdként szolidárisak vagytok egy olyan világban, ahol nem kiröhögnek, hanem rád szólnak, hogy minek adsz a hajléktalannak, úgyis elissza. Ahogy Friderikusz mondaná, ez a műsor nélkületek nem tudna megvalósulni. 90-120 millió forint körül szükséges effektív pénz, hogy a gyorsan bővülő gyermekszám mellett az alapítvány tudja teljesíteni azokat a célokat, amiket kitűzött maga elé. És így is csak azokat a gyerekeket fogadjuk, akiknek a családja már valamilyen formában érintett. De itt születnek a gyerekek, sok gyerek születik. De minden peták útját ellenőrizheted és megmérheted azt is, hogy van-e értelme. Minden gyerek előéletét és így nyilván a fejlődését is dokumentáljuk. Látni az ívét a fejlődésüknek.
Arra bíztatlak benneteket, adományozzatok, baromi jó helyre megy!