Az InDaHouse számomra nemcsak egy hely vagy egy közösség, hanem sokkal inkább egy otthon. Talán mindegyik fogalom egy kissé elcsépelt már, de ezek állnak a legközelebb ahhoz, amit érzek, ha erre a helyre gondolok.
A hely egy nagy-nagy ház Hernádszentandráson, ahol minden hétvégén együtt tanulunk és játszunk a gyerekekkel, de az iskolai dolgokon túl is bármilyen kérdéssel bátran fordulhatnak az önkéntesekhez.
Ezen kívül ez egy rendkívül összetartó közösség, mind a gyerekek és az önkéntesek részéről, akik ezt a házat felépítették.
Mindezeken túl pedig egy igazi otthon, ahol reggel érzem a bundáskenyér illatát, látom a levetett cipőket, vagy hallom, ahogy kiabálnak, hogy “passzolj már”, de részese vagyok az esti társasoknak, hatalmas nevetéseknek, és mindig megkérdezik hogy vagyok.
InDaHouse nagykövetként célom, hogy adományokat gyűjtsek, hogy ez az otthon továbbra is fennmaradjon. A kampány során minden nap egy gyerek kedvenc elfoglaltságát fogom kipróbálni, és erről beszámolok egy rövid történettel.