Bárcsak fele annyi esélyük lenne egyéniségük kibontakoztatására, mint az én (lassan már felnőtt) gyerekeimnek volt

2020. aug. 5. • #sztoriszerda

“Almádi Ágnes vagyok, az InDaHouse utazó önkéntese. A fővárosban születtem és itt is élek, de nagyon régóta érzem azt a hatalmas űrt, ami főváros és a magyar vidék között tátong. Kerestem a módját, hogy én magam mit tehetnék, és tavaly nyáron rábukkantam az InDaHouse-ra, ami azonnal magával ragadott. Azóta négy alkalommal töltöttem a hétvégét egy fantasztikus, jókedvű, inspiráló csapattal Hernádszentandráson, egy olyan faluban, amilyeneken eddig csak áthajtottunk autóval útban egy-egy kirándulásra, semmit sem tudva azokról az emberekről, akik ott élnek. Fantasztikus, hogy az egyik ilyen faluban mostanra sok-sok gyereket ismerek név szerint, tudom, mi bennük a közös, de azt is látom, hogy miben különböznek és hogy ez mennyivel fontosabb! Bárcsak fele annyi esélyük lenne egyéniségük kibontakoztatására, mint az én (lassan már felnőtt) gyerekeimnek volt…Az itt látható rajzot egy nyolcadikos fiú készítette, miközben tanultunk, beszélgettünk.”