Az a másfél óra csak az övé

2020. febr. 18. • #sztoriszerda

Dóri tanodai önkéntes, mentor, a szeniorok koordinátora ❤️

“Semmilyen képesítésem vagy pedagógiai végzettségem nincsen és mégis – immár közel két éve – havonta egyszer elutazom gyerekeket tanítani. (A legtöbbünk egyébként ugyanígy van ezzel😊)

Csakhogy ez mit sem számít!
Amikor elindul egy foglalkozás és elkezdünk tanulni, valami megmagyarázhatatlan “másállapotba” kerül az ember. Minden erőfeszítés nélkül egyszer csak kizáródik a körülöttünk lévő világ, és bár sokszor egymás hegyén-hátán tanulunk a többi önkéntessel, és egy kívülálló, ha betoppanna biztos azonnal felfigyelne a néha óriási zajra, én abból mit sem érzékelek.. minden idegszálammal a mellettem ücsörgő (vagy épp izgő-mozgó) gyerekre koncentrálok és a feladatra: hogy segítsek átadni valamilyen új tudást neki úgy, hogy közben nem száz hanem 150% odafigyelést kapjon. Az a másfél óra csak az övé, csak a miénk. És ki kell hoznunk belőle, amit csak lehet.

Emlékszem egy olyan tavaszi alkalomra, amikor ez a fura, semmihez nem hasonlítható átélés egész nap kitartott. A gyerekek jöttek, majd mentek, de én maradtam ugyanabban az eufórikus állapotban. Fantasztikus érzés.

Mai divatos szóval ezt valószínűleg úgy mondanánk, a flow élmény… amikor benne vagy, jelen vagy, az energiák összeadódnak és szeretet van. Meg harmónia. Akkor is, ha húszan ugrálnak tőled egy lépésre. Ilyenkor mindenki gyógyul is kicsit. Gyerek és önkéntes egyaránt.

És ez az élmény minden rosszat elfeledtet. Olyankor nincs aggodalom, a múlt heti lótás-futáson vagy épp a rám váró nehézségeken való gondolkodás. Csak a pillanat van. És ezt érzik a gyerekek is, tudom.❤️

Hát, ezért szeretem én leginkább az InDaHouse-t. Mert működik az adás-kapás törvénye… mely, ha csak egy rövid időre is, de elrepít egy másik világba.🌎”