Zsófi és az InDaGarden

2020. febr. 18. • #sztoriszerda

Zsófi 2 éve a tanodás önkéntesünk, civilben tájépítész ❤️

“Amikor elkezdtem Indahouse-ozni, lelki szemeim előtt az lebegett, hogy majd engem is úgy fognak szeretni a gyerekek, mint azokat a lányokat/fiúkat, akik úgy vonzzák őket, mint a mágnes. (Biztos ti is ismertek ilyeneket.) Ezt a célt még nem sikerült elérnem (bár egy kislány a csoportos játéknál már mellém állt, az én kezemet akarta fogni! ❤️ ), viszont egy csomó minden más történt, amire kicsit sem gondoltam, amikor belevágtam az önkénteskedésbe. Azt kell mondanom, hogy minden hétvége más és más, mindig máshol van a hangsúly. De minden hétvégéről úgy jövök haza, hogy „ma is tanultam valamit” magamról. (Tényleg, mint egy terápiás csoport.)

Nekem a tavalyi második félévem az IndaGarden-ről szólt. Én terveztem és a művezetésben is oroszlánrészt kaptam. Ez utóbbitól nagyon fáztam. Az kicsi korom óta megy, hogy üljek és tervezzek (lakást, várost, kamrapolcok berendezését, cicapanziót, mikor-mit), elméleteket gyártsak, kalkuláljak, különböző szenáriókat gyártsak lehetséges események kimeneteléről. De a gyakorlati megvalósítás – egy kivitelezést vezetni –, amikor mások segítségére is szükség van… Nos tudtam, hogy ebben nem fogok brillírozni. Már pedig az IndaGarden-ben kerti építményt (köznapi nevén budit) kellett bontani, terepet kellett rendezni az amphiteátrumunkhoz, gyomlálni, növényeket odalogisztikázni, évelőket, cserjéket, fákat elültetni, locsolni. És rajtam volt a világ szeme, hogy ÉN mondjam meg, hogy mit kell csinálni. Non-stop stresszben voltam ettől. Nem áltatom magam, hogy mostanra jobban megy már a delegálás, és akkoriban nem is volt ráeszmélésem, hogy mi van a háttérben ( ti. a lelkemben). Azóta már rájöttem, és már értem, hogy miért idegenkedem a vezetéstől. Ugyanakkor most, hogy már értem, könnyebb is lesz az ilyen helyzeteket kezelnem.

Hiszem és vallom, hogy nem jöttem volna rá a megoldásra, ha nincs ez a lényemtől nagyon is idegen (kényszer)pálya, vagyis, hogy hétvégéről hétvégére, szorongva, mégis önmagamat legyőzve megkérjem XY-t, hogy ide ültesse azt a bokrot, ne pedig amoda. Nem fejlődtem volna a lelkiekben, ha nincs az IndaGarden. Ha nincs az IndaHouse. És ez csak egy, a sok közül ❤️ “

(A kép pedig az IndaGarden Tél szekciójában készült. A célom az volt ebben a negyedben, hogy télen is dekoratív legyen. Kezd az lenni ❤️ )