Sztoriszerda Judittal

2021. máj. 12. • Le Kim Evelin • #sztoriszerda

Milyen tárgy jelképezi számodra az InDaHouse-t?

"Tavaly szeptemberben lettem feladatlapos önkéntes, két gyerekkel voltam itthon, nekem az én időt is jelentette, hogy feladatlapot írhatok. Októberben újra teherbe estem. A szívem alatt hordom a harmadik gyermekem és a negyediket a szívemben, akik együtt az InDaHouse-os feladatlaposaim.  26 feladatlapot írtam azóta és tanultam online az egyik feladatlaposommal a harmadik hullám alatt. Rengeteget tanultam az elfogadásról, az empátiáról és a BTS-ről. A feladatlapokat igyekszem egyénre szabni, változatossá készíteni és izgulva várom a tanoda napló feltöltését, hogy tetszett-e a feladatlap, min kell változtatnom. Közben pedig nagyon jó egy olyan közösség részese lenni, ahol mindenki segíteni akar és egy nagyon jó célért vív, sokszor szélmalomharcot.

Számomra ezek a zsepik jelentik az InDaHouse-t, csak kicsit átvitt értelemben. Oltásra vártunk a megyei kórház nőgyógyászatán, én meg tudtam oldani, hogy a gyerekeket otthon hagyom, de a szemben ülő cigány anyuka nem. Ugyanúgy a 3. gyermekét várja és két örökmozgó kisfiúval volt kénytelen kivárni az oltást és utána  várakozást. A végén szólt egy nővérke, hogy nagyon hangosak, az anyuka újra leültette őket és elkezdett sírni. Oda vittem neki egy zsebkendőt, leguggoltam a gyerekekhez elkezdtem velük beszélgetni, az anyuka megnyugodott. Mondtam neki, az én gyerekeim is ugyanúgy viselkednek, ha nem rosszabbul. Megköszönte és azt mondta biztosan nem szabolcsi vagyok, mert itt nem ilyen rendesek az emberek. Egy zsebkendő és pár kérdés a gyerekekhez, ennyibe került, hogy közelebb éreztük magunkat egymáshoz. Ez a feladatlapos munkám nélkül, nem biztos, hogy így alakult volna. Köszönöm InDaHouse!"