Már nekünk is adhatod az 1%-od!
Már nekünk is
adhatod az 1%-od!

Indahouse sztorija számomra főleg a kitartásról szól.

2020. aug. 5. • #sztoriszerda

“Bárdi Bálint vagyok, 5 éve önkénteskedem és az Indahouse sztorija számomra főleg a kitartásról szól. Az már alapból tök durva, hogy a Fruzsi szerint a mostani indahouse-os srácok gyerekeinek az életét tudjuk majd csak igazán megváltoztatni. Ők 15-20 év múlva lesznek elsősök. Persze ez nem úgy van, hogy akkor becélozzuk, hogy Ferike Peréről most 10 éves, 20 éven belül majdnem biztos, hogy lesznek gyerekei és most mi minden mozdulatunkkal a jövőbeli kis Ferikénknek ágyazunk meg. Szerintem ezek a hosszú évek apró-kicsi, de baromi fontos kitartásokból épülnek fel. Például nem olyan rég felpakoltunk a hernádszentandrási ház emeletére kb. 200 gipszkarton lapot, így semmiségnek tűnik, de egy csomó kitartás kellett hozzá. Fruzsi nem zárta be az egész kócerájt, amikor összeveszett egy szülővel, amikor el kellett költöznünk Peréről, amikor nem volt semmi pénze a programnak vagy amikor egy fűtetlen szobában, kabátban tanodáztunk a gyerekekkel napközben, aztán ugyanebben a szobában aludtunk.Most van ez az online tanítás vagy távoktatás dolog, amibe mi is besegítünk, videochaten tanulunk a gyerekekkel, beküldjük az általuk megoldott házikat, Fruzsiék vittek netet és gépeket a családoknak, mert tanulni igazából most is kell és ha nem küldik vissza a srácok a megoldásokat, akkor jár a karó. Én Ferike mentora vagyok, ő most harmadikos és nagyon nehezen megy ez az online tanulás. Persze sosincs kedve tanulni, vagy nála van az unokatesója, akivel bokszolnak éppen, vagy ő van a keresztanyjánál, vagy hirtelen el kell mennie a keresztapjával valami kutyamenhelyre, vagy pedig csak simán kinyom. Annyira nehezen megy, hogy két hét alatt csak két házit sikerült visszaküldenem, pedig minden napra megbeszéltünk egy órát, amikor tanulni fogunk, a suli inkább elkezdte papíralapon odaadni nekik a feladatokat. Azt hiszem ez az, amikor nem szabad feladnom, kell egy kis kitartás. Dumálunk majdnem minden nap, megkérdezem, hogy hogy mennek a házik, miket csinál, próbálom rávenni, hogy ne aludjon délig és, hogy küldje el nekem lefotózva a feladatokat, és közben arra a kb. 200 gipszkarton lapra gondolok, amit secperc felpakoltunk a tetőtérbe a múltkor.”

Iratkozz fel a hírlevelünkre!