Tillmann Kinga
Én és az InDaHouse - részlet: "...Aztán eljött az a bizonyos vasárnap, amikor elmentünk a gyerekekhez. Ez nagyon örömteli és egyszerre szomorú is volt. A gyerekek kiszaladtak elénk mezítláb, rögtön átöleltek, megfogták a kezünket és úgy húztak be a pici, romos házikóba, hogy végre kipakoljuk a játékokat rejtő szatyrot. A szoba apró volt és sötét. A három nagyobbacska gyerkőc szinte egymást fellökve nyúltak a játékok után, míg a legkisebb békésen aludt a kiságyban. Az anyuka kedvesen, csendesen mesélt a gyerekekről és arról, hogy hogyan élnek. Nagyon megható és szomorú volt, hogy vannak gyerekek, akik ilyen körülmények között nőnek fel. Mikor másodszor jöttem, már kevésbé tűnt fel, hogy van, ahol nincs üveg az ajtón, vagy kabátban játszunk, mert egyébként fáznánk, ugyanis a gyerekek kacaja, ölelései, önfeledt játéka elfeledteti velem a nyomort. De attól, ha ki is tudom zárni, még ott van. És ez egy közös, össztársadalmi feladat, hogy a következő generációnak ne kelljen szegénységben élni..." Most TE is hozzájárulhatsz egy igazságosabb, kedvesebb világ megvalósulásához, csak annyit kell tenned, hogy gondolatban koccintasz egyet az egészségemre, a megspórolt pezsgő árát pedig odaadod az InDaHouse-nak.
