Már nekünk is adhatod az 1%-od!
Már nekünk is
adhatod az 1%-od!

Történetünk

 

“2011-ben nyertem felvételt a doktori képzésbe, ahova azért mentem, mert tudni akartam, hogy miért nem sikerül semmi, amit szociális munkásként a cigány származású, utcán csellengő, az iskolában kudarcot kudarcra halmozó srácokért próbálok tenni a pesterzsébeti munkahelyemen. Ahogy egyre mélyebbre ástam magam a szakirodalomban, rátaláltam Szalai Júlia Széttartó jövőképek című kutatására, ami arról szól, hogy a cigány gyerekek pusztán a származásuk miatt rosszabb jegyeket kapnak az iskolában és hatodikus korukra a 74%-uk elveszíti az álmait.

Borzasztóan dühös és elkeseredett lettem. Szellemi holokausztnak neveztem el azt a jelenséget, amikor a társadalmi rasszizmus tönkreteszi a cigány gyerekek álmait, önértékelését, képességeit.

Azt éreztem, hogy nem kutatni kell, hanem cselekedni, méghozzá ott, ahol a legnagyobb a baj: Borsod, Baranya, Szabolcs… Ezekben a megyékben volt akkoriban a legmagasabb a hátrányos helyzetű gyerekek aránya, ezért ezeken a területeken keresgéltünk. Szakemberek tanácsait követve lyukadtunk ki az encsi kistérségben, azon belül is Perén, ahol elkezdődött minden. Így jött létre az InDaHouse.”

Benkő Fruzsina


2014-ben, Perén tartottuk az első foglalkozásainkat. Először csak havonta, aztán kéthetente, 2015 tele óta pedig hetente tartunk fejlesztő foglalkozásokat az encsi kistérség szegénységbe születő, többségében cigány származású gyerekének.

Önkénteseinknek két célja van: - tanulni, játszani a gyerekekkel, hogy egyre ügyesebbek, okosabbak legyenek. - bátorítani, szeretni őket, hogy amennyit csak tudunk, ellensúlyozzunk a társadalmi szintű rasszizmus negatív hatásaiból.

Kezdetben nem volt se pénzünk, se csapatunk, se helyünk, csak a lelkesedésünk és a szabadidőnk. Még autónk se volt, a Keletiből szombat hajnalban induló vonattal jártunk a gyerekekhez. Ezért nagy lehetőség volt, hogy ingyen bérelhettünk egy termet Perén az önkormányzattól, ahova építettünk egy fürdőszobát és egy mosogatót, vettünk egy kályhát és így lett az InDaHouse szíve-lelke az az 50 nm. Éjszaka kinyitható foteleken és matracokon aludtunk, napközben a gyerekekkel tanultunk.

2017-re azonban kinőttük a helyet fizikailag és lelkileg is. Fizikailag azért, mert a 20 gyerekből 90 lett. Az 5 önkéntesből 70. Lelkileg azért, mert a szabadgondolkodású, emancipációs célokkal rendelkező programunk nem tetszett a helyi vezetésnek és ezért egyre több lett a konfliktus. Így meghoztuk a döntést: elköltözünk.

2019-re több mint 600 önkéntes és több, mint 1200 magánszemély és 20 vállalati támogató által felépült az InDaHouse Önkéntes- és Gyerekközpont, ami azóta is méltó bázisa a programunknak és az Egyesületünknek.

2020-ban nagy álom vált valóra: elkezdtük a gyerekeket segítő munkánkat Fügödön, Encs leginkább megbélyegzett cigánytelepén. 4 utcában több, mint 200 gyerek él, folyamatos nélkülözésben. A szülők iskolai végzettsége alacsony, a napról napra való túlélés a fő feladatuk. Se az óvodában, se az iskolában nincs elég pedagógus, ami miatt a gyerekek első éveiben kialakuló lemaradása nem csökken, hanem nő.

Az 5 éves gyerekekkel kezdtünk el foglalkozni, így megszületett a professzionális iskolaelőkészítő programunk, amiben minden évben 30-40 gyerek gyakorolja a ceruzafogást, az együttműködést, a számolást és az iskolához szükséges szókincset.

A kezdetektől fontos, hogy legyen értelme, valódi hatása annak, amit csinálunk, ezért folyamatosan fejlesztjük a módszertanunkat, mérjük a hatásunkat. A generációk óta halmozódó hátrányokkal azonban csak több évtizedes, kitartó, elkötelezett munkával lehet felvenni a versenyt, ezért a stabil működésünk érdekében nem pályázatokból, hanem főként magánszemélyektől, illetve vállalatoktól érkező adományokból működünk.

 

Iratkozz fel a hírlevelünkre!