Szinte hihetetlen, de már három éve fogalmaztam meg, mit is jelent nekem InDaHouse önkéntesnek lenni:
“Számomra minden nap, amit InDaHouse Hungary önkéntesként töltök, egy csoda. Péntek este beülünk a közös kisbuszba és indulunk Budapestről Hernádszentandrásra. Átlényegülés. A 2,5 órás út alatt lemaradnak a hétköznapi frusztrációk, megnyugszom, megérkezem, megérkezünk. A 2-3 napban amit együtt töltünk az önkéntes társaimmal ebben az apró borsodi faluban, együtt eszünk, egymás mellett alszunk, közösen létezünk. Legtöbben azért jönnek, hogy az itteni hátrányos helyzetű gyerekeket segítsék, fejlesszék, ez a szervezet célja.
Eközben közösségi összefogással, önkéntesek kétkezi munkájával épül egy ház, hogy ennek a csodás kezdeményezésnek végre saját otthona lehessen. Ebben segítek én is. Minden darabkáján, ami a kezem nyomát viseli, szívvel-lélekkel dolgoztam, fontosak nekem. És egyszer csak cserép kerül a tetőlécekre, amiket én szögeltem fel. Valódi tető… és csak állunk a szakadó esőben hárman és nézzük a házat. Hát ezt jelenti IndaHouse önkéntesnek lenni. Köszönöm, hogy ennek a csodának a része lehetek!”
Segítetek, hogy ez a csoda hétről hétre megvalósulhasson?