Szinte hihetetlen, de már két éve fogalmaztam meg, mit is jelent nekem InDaHouse önkéntesnek lenni:
“Számomra minden nap, amit InDaHouse Hungary önkéntesként töltök, egy csoda. Péntek este beülünk a közös kisbuszba és indulunk Budapestről Hernádszentandrásra. Átlényegülés. A 2,5 órás út alatt lemaradnak a hétköznapi frusztrációk, megnyugszom, megérkezem, megérkezünk. A 2-3 napban amit együtt töltünk az önkéntes társaimmal ebben az apró borsodi faluban, együtt eszünk, egymás mellett alszunk, közösen létezünk. Legtöbben azért jönnek, hogy az itteni hátrányos helyzetű gyerekeket segítsék, fejlesszék, ez a szervezet célja.
Eközben közösségi összefogással, önkéntesek kétkezi munkájával épül egy ház, hogy ennek a csodás kezdeményezésnek végre saját otthona lehessen. Ebben segítek én is. Minden darabkáján, ami a kezem nyomát viseli, szívvel-lélekkel dolgoztam, fontosak nekem. És egyszer csak cserép kerül a tetőlécekre, amiket én szögeltem fel. Valódi tető… és csak állunk a szakadó esőben hárman és nézzük a házat. Hát ezt jelenti IndaHouse önkéntesnek lenni. Köszönöm, hogy ennek a csodának a része lehetek!”
Bár én tavaly nyáron jártam utoljára abban a bizonyos házban, a munka nem állt meg. Több, mint egy éve kell a családoknak és így a szervezetnek is váltogatnia a online és a személyes oktatás között. Az InDaHouse mindent megtesz, hogy ezt a lehető legkönnyebbé tegye a családok számára, ahol nemhogy az internet vagy a számítógép megléte nem egyértelmű, de még a vezetékes víz sem.
Az InDaHouse munkatársai segítenek az eszközök biztosításában, fejlesztő csomagokat osztanak szét, az önkéntesek hétről hétre most éppen online segítik a gyerekeket a tanulásban. Mindez erőforrásokat igényel, a 2021-es Társasmaraton keretében 42 000 Ft összegyűjtését tűztem ki célul, ez 6 fejlesztő foglalkozás megtartását fedezi. Segítetek?