Kedves Barátaim, Béláim és Mások!
Idén a hagyományos születésnapi bulim a koronázás miatt elmarad, DE! Van egy projekt, ami nagyon nagyon közel áll a szívemhez, és nem csak azért, mert a vezetője kedves barátom, és egy csodálatos ember, akire felnézek és akinek a hite, kitartása inspirál minden nap. Nem csak azért, mert gyerekeket segít a program. Nem csak azért, mert tényleg civil, nincs köze egyetlen politikai szervezethez sem, és nincsenek homályos alapítványok, meg kamu honlapok. Pontosan látszik, hogy mit csinálnak: tanítanak. Olyan gyerekeket tanítanak, akiknek nélkülük esélye se lenne egyetemre menni, sőt a nyolc osztály is nagy eredmény arrafelé, mielőtt megnyílik a szép karrier a segédmunka és a gyári szalag felé, ha egyáltalán. Tanítani, na és! Ezt bárki meg tudja csinálni, nem nagy ügy… ha nem halad a gyerek az iskolában, óvodában, foglalkozzanak vele otthon. Nagy volt a szánk mi? … két héttel ezelőttig. Most meg otthon hullik a hajunk egy/két olyan gyerekkel, akinek megvannak az alapjai, és minden eszköze, hogy tanulhasson. Másképp látod már ugye? Na most képzeld el, Fruzsi és az InDaHouse száznál is több gyereknek segít a fejlesztésében, iskolát kiegészítő foglalkozásokkal, feladatlapokkal, és mindent megtesz azért, hogy ezek a gyerek – sokszor tőlük először – valódi segítséget, bizalmat, hitet kapjanak. Nem egy budai domboldali teraszról osztják az észt, meg a haszontalan adományokat, hanem odaköltöztek, együtt, egy faluban élnek a gyerekekkel, bizalmat építettek ki a családjaikkal, és egy olyan generációt nevelnek, akik képesek lesznek magukról gondoskodni, továbbtanulni, normális munkát vállalni, hogy ne az “énadómból” , segélyeken meg közmunkán kelljen élniük. Fruzsiék tudást adnak, ti pedig kérlek, egy csoki, tálca süti, üveg bor, vagy egy – a bulimon általaban megivott, megevett, elszívott, összetört – bármi árával támogassátok ebben. Én – ha elérjük a célt – cserébe írok egy exkluzív Snóri Awardsot a szülinapom estéjén, szilveszterkor úgyis elmaradt. Deal?