Szabó Henrietta

Karácsonyi ajándék helyett // Instead of a Christmas Gift •

Igen, éppen ezen csodálatos ideje van az évnek: ez a vacogós, mégis forróbbnál forróbb ünnepi időszak. Nem is kell emlékeztetnelek, hisz a bevásárlóközpontok már november elején tették a dolgukat és úton-útfélen "elrejtettek" nyomokat a közeledő karácsonyról. Mégis... azért fontosnak tartom, hogy az ember valahol legbelül, igazán készüljön erre az ünnepre. Mert nem a pop énekek, fények vagy ajándékok temérdeke a lényeg, hanem, hogy szánjunk időt az egymásra figyelésre. És tuuudom, hogy ezt az év minden napján kell és lehet is, de ilyenkor direkt post it-elve van, hogy ha netán mégis lenne valami olyan mondanivalód/tennivalód, ami elcsépelté válna a mindennapokban, akkor azt megmondhasd/megtehesd nyugodt szívvel. Nos, én sem csatlakozom mindennap kampányhoz, de most megteszem, s remélhetőleg sikerrel is járok. :) Hogy miért?

Mert már 2 éve és több, mint 1 hónapja vagyok InDaHouse önkéntes és szeretném valamiféleképpen meghálálni azt a sok mosolyt, tapasztalatot, kedvességet, amit ez a szervezet adott nekem ez alatt az idő alatt. Meg aztán nem titkolom, a kitűzött cél eléréséből fakadó sikerélmény is hajt (hát ki ne akarna egy gyerekmosolyokat gyártó szervezetnek segíteni, hmm?).

Lényeg a lényeg, ez a gyűjtés az én részemről nem merül ki a kampányoldalam létrehozásában. Olyan dolgot fogok csinálni, ami tőlem nem megszokott: NAPONTA POSZTOLOK. Hélo! Nem kell rögtön legyinteni, hogy semmiség. Sokaknak valóban nem tűnik nagy dolognak, viszont nekem kifejezetten az. Arra gondoltam, hogy megosztok egy-egy morzsa Olaszországot ismerőseimmel, de hogy ne csupán egy fotót kapjanak rólam vagy egy helyről, valami kis érdekességet is odabiggyesztek majd minden kép mellé (legyen egy kis haszon is benne, ha már valaki megnézi).

Cserébe én csak annyit várok, hogy egy csoki árával támogassa az InDaHouse munkáját. Előre is nagy mosollyal köszönöm.