adhatod az 1%-od!
Nemesné Nagy Katalin
“A reménytelenségre voltam felkészülve, a totális elhanyagoltságra, erre egy csomó potenciált nyomott az arcomba ez a tábor.” Ezt nem én mondtam, hanem Szaniszló Judit önkéntestársam írta le. De amióta olvastam, ott cseng a fülemben, mert annyira jól megragadta az élményt, ami önkéntesként ér. Van valami felemelő abban, ahogy a gyerekek szeme csillog a foglakozások alatt – és látod, hogy ott van bennük a lehetőség!
Ahhoz, hogy ez a lehetőség ne vesszen el, szükség van az InDaHousra, hogy megtanítsa a gyerekeknek, hogy hogyan küzdjenek meg a nehézségekkel, hogy hogyan legyenek saját sorsuk kovácsolói. Hogy beleálljanak a kihívásokba, és ne adják fel.
Most én is megpróbálok valamit, amihez túl kell lépnem önmagamon, és le kell küzdjek valamit, amitől eddig viszolyogtam: szelfizni fogok.
Bízom maroknyi baráti körömben, és a megosztásokban is :-). A legtöbb adományt gyűjtő szelfim egy évig a profil képem lesz 🙂
